Szeretjük a szimmetriát. Így vagyunk „kódolva”. A sorminta szép. Az ikrek helyesek.
Egyforma poharakat teszünk az asztalra. Egyforma tányérokat. Ha eltörik egy a készletből, megsiratjuk.
Így van ez a székekkel is az asztal körül.
Vagy mégsem?
Van benne valami. Karaktere van, stílusa. Múltat idéző.
Kis földalatti. Dübörög az alagútban, már látom a fényét a kanyarban, nagymamám fogja a kezem.
Állatkertbe megyünk. Az úton vattacukrot kapok.
Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de én imádom feldíszíteni a falakat.
Legyen szó fényképekről, képekről, festményről vagy kalligráfiáról egyszerűen nem bírok betelni velük!
Vannak színek az emberben, amik mindig minden körülmények között tetszenek. Nekem ilyenek a púder rózsaszín, fehér, szürke és fekete.
Könyvespolc
Tároló… Porfogó… Vagy mégsem?
Felejtsük el a régi felfogást, és hangsúlyozzuk ki.
Válasszunk egyedi stílusú, szemet gyönyörködtetően különlegeset. Szabálytalanságával, vagy épp mértani formáival magával ragadót.
Legyen lakásunk dísze, és még a port is szívesen fogjuk törölgetni róla!
Fényképfal
Bárhol, bármikor, bármilyen színben, stílusban és mennyiségben… Nagyon szeretem.
Tehetjük végtelenül személyessé, vagy teljesen formálissá. Attól függ, hogy hol használjuk, és milyen hatást kívánunk vele elérni.
Van valami eredendő, ösztönös vonzódás az emberben a természethez. Szeretjük a természetes anyagokat. Szeretünk a szabadban sétálni.
A mai „városlakóknak” sajnos kevésszer adatik meg, hogy minden mesterséges anyagtól, tárgytól messze, egy erdőben, egy tisztáson, a tenger partján, vagy épp egy hegy csúcsán kapcsolódjanak ki, töltődjenek fel...
Nem tudom, más családoknál hogy van, de én itthon lépten-nyomon „kuckókba” botlom. Gyermekeim egyik kedvenc elfoglaltsága a kuckózás. Plédekből, párnákból, dobozokból, és amúgy bármiből, ami mozdítható a legkülönbözőbb, és egyben leglehetetlenebb helyeken épülnek a gyerekbirodalmak.
IMÁDJÁK!
A mindennapi életünkben gyakran használjuk a szürkét az unalmas, egyhangú szinonimájaként.
Talán sokan ezért is vonakodnak attól, hogy a lakásukban ezt a színt alapszínnek válasszák. Óvatosan bánnak vele, félnek attól, hogy szürke tárgyakat, felületeket meghatározó stíluselemnek válasszanak…
A vér szava
PIROS…
A szerelem színe, a szenvedélyé…
Ahogy az angol mondaná „eye-catching”, ami szabad fordításban annyit tesz, mint „nem lehet levenni róla a tekintetet”… és ez így is van!
A Ferrari színe, a nyíló pipacsé, egy gyönyörű női kézen a körömlakké, az érett gyümölcsé, egy rúzsnyomé…