Mert a szürke, nem mindig „szürke”…
A mindennapi életünkben gyakran használjuk a szürkét az unalmas, egyhangú szinonimájaként.
Talán sokan ezért is vonakodnak attól, hogy a lakásukban ezt a színt alapszínnek válasszák. Óvatosan bánnak vele, félnek attól, hogy szürke tárgyakat, felületeket meghatározó stíluselemnek válasszanak…
Pedig a szürke elegáns, visszafogott, és kifinomult ízlésre vall. Azok az emberek, akik a szürkét szeretik, nem keresik a feltűnést, mégis erős, határozott, érett személyiséggel rendelkeznek. Nem félnek különbözni a többiektől, nem félnek megmutatni az egyszerűség szépségét.
A szürke rengeteg árnyalattal rendelkezik.
Gondoljunk csak bele, ez az egyetlen olyan szín, melynek minden árnyalata harmonikus az összes többivel!
Hát nem csodálatos? Bátran válogathatunk a textilek, tapéták, kiegészítők között. Az eredmény tökéletes lesz!
Festészetben szürkét az összes alapszín keverésével nyerhetünk, ezért ha úgy tetszik, a szürke magába foglalja, az összes többi színt.
A szürke elegáns és letisztult. Engedi a tereket érvényesülni. Nem vonja el a figyelmet a bútorok, kiegészítők formavilágáról. Két színnel nagyon szoros a kapcsolata, ez a kettő a fekete és a fehér. Használjuk őket bátran!
A szürke szín inspirálja a tervezőt, és a tulajdonost.
Bár magában is gyönyörű természetessége végett bátran kombinálhatjuk élénk színekkel is. A választék szinte végtelen! Bordó, türkiz, lila, piros, narancs, élénkzöld vagy barna… Mind harmóniát eredményez.
Ha élénk szín mellet döntünk, érdemes figyelni az arányok megtartására.
Mindig csak egy csipetnyit!
Így a tér egy kicsit jobban életre kel, de nem veszíti el a letisztultságát, eleganciáját. Ne hagyjuk a korábban felsorolt előnyöket elveszni.
Egy régi tonic reklám jutott most eszembe: Tanuld meg szeretni a tonicot!
Sokáig nem értettem pontosan, hogy mit is jelent ez. Ma már tudom! Tanuljuk meg szeretni a szürkét, mert csodálatos! Inspiráló, magával ragadó, végtelenül elegáns, visszafogott, csepett sem hivalkodó, és mégis szemet gyönyörködtető!
Szeretjük a szimmetriát. Így vagyunk „kódolva”. A sorminta szép. Az ikrek helyesek.
Egyforma poharakat teszünk az asztalra. Egyforma tányérokat. Ha eltörik egy a készletből, megsiratjuk.
Így van ez a székekkel is az asztal körül.
Vagy mégsem?
Van benne valami. Karaktere van, stílusa. Múltat idéző.
Kis földalatti. Dübörög az alagútban, már látom a fényét a kanyarban, nagymamám fogja a kezem.
Állatkertbe megyünk. Az úton vattacukrot kapok.