Az otthonunkban inkább egy nagy emlékkönyv középső lapjaként funkcionál. Imádom, amikor nem csak képek kerülnek a keretekbe, hanem gyerekrajzok, általunk pl. utazásunk során vásárolt képeslapok, printek, anyagok, vagy bármi, amihez egy kellemes élmény kapcsolódik.
Elég csak elmenni emellett a fal mellett és megrohannak az emlékek, érzések.
Szeretem a digitális képeket, szeretem, hogy rengeteg élményt tudunk megörökíteni általuk, de nem sokat érnek, ha a számítógép merevlemezén tároljuk őket.
Tegyük ki bátran. Legyen szó közlekedőről, hálószobáról, gyerekszobáról vagy akár a nappalinkról, biztosak lehetünk benne, hogy kedvenc helyünk lesz, ahol néha-néha megállunk egy pillanatra ebben a rohanó világban.
Roppantul tetszik az első képen is szereplő megoldás, ahol egy sínen állnak a képek. Két előny e is van, bármikor könnyen cserélhetjük a kereteket, képeket, illetve egyszerűen a sorrend megváltoztatásával más képek kerülhetnek a középpontba.
Választhatunk egyforma kereteket, különböző színben és méretben. Tehetjük színes falra vagy tapétára őket. Megvilágíthatjuk direktben vagy indirektben. Lehet játékos, vagy éppen elegáns, gyerekes vagy komoly, harsány vagy visszafogott. Bármilyen. EGYEDI.
Mindig ügyeljünk arra, hogy a keretek harmóniában álljanak a lakás eredeti stílusával. Nem kell azonosnak lennie, de az összhangra nagyon figyeljünk!
Egy minimál lakás kicsit hideg hangulatát tökéletesen tudjuk ellensúlyozni szecessziós, barokk, cirádás képkeretekkel, amikbe szinte kötelező érvénnyel fekete-fehér vagy szépia képek kerülhetnek.
Persze más a helyzet, ha étteremről, szórakozóhelyről vagy irodáról van szó.
Itt kevésbé van szükség a személyes vonatkozásra. Igaz az is sokat elárul rólunk, hogy ide milyen képeket, stílust vagy hangulatot választunk.
A Pozsonyi Kisvendéglő falán Budapest régi arculatát bemutató képek vannak. Szeretem őket. Jó a hangulatuk, érzelmeket váltanak ki belőlem. Várakozás közben jól esik nézegetni őket, utazni az időben… Elképzelni, kicsit ott lenni. Régen, és most.
Nem lehet megunni, mivel mindig változatos, mindig megújuló, mindig egyedi, és soha sehol nincs belőle két egyforma!
Szeretjük a szimmetriát. Így vagyunk „kódolva”. A sorminta szép. Az ikrek helyesek.
Egyforma poharakat teszünk az asztalra. Egyforma tányérokat. Ha eltörik egy a készletből, megsiratjuk.
Így van ez a székekkel is az asztal körül.
Vagy mégsem?
Van benne valami. Karaktere van, stílusa. Múltat idéző.
Kis földalatti. Dübörög az alagútban, már látom a fényét a kanyarban, nagymamám fogja a kezem.
Állatkertbe megyünk. Az úton vattacukrot kapok.