Szeretjük a szimmetriát. Így vagyunk „kódolva”. A sorminta szép. Az ikrek helyesek.
Egyforma poharakat teszünk az asztalra. Egyforma tányérokat. Ha eltörik egy a készletből, megsiratjuk.
Így van ez a székekkel is az asztal körül.
Vagy mégsem?
Munkám során sokszor találkozom a kérdéssel, hogy mit válasszunk, egyformát vagy különbözőt?
A kérdésre (mint sokszor az életben) nincs egyértelmű, vagy helyes válasz. Vagy ha mégis, az valahogy így hangzana: amit a tér és a stílus megkíván.
Szeretem az egyformát. Szeretem a szimmetriát. És sokszor mégis szeretek kilépni a keretből!
Persze ez nem jelenti azt, hogy bármit bármivel kombinálva jó eredményre jutunk. A különbözőség mögött épp úgy meghúzódik a szimmetria, az azonosság, csak talán elsőre nem annyira szembetűnő, de ott van!
Körültekintően válogassunk, és mindig tartsuk szem előtt, hogy a különböző tárgyak egységet alkossanak. Lehet egyforma a szín, stílus, anyag. Komponáljuk meg!
Saját tapasztalatom, hogy ha színekről beszélünk, akkor maximum három különbözőt érdemes választani. Ha ennél többet szeretnénk, akkor szinte kötelező az azonos forma- és anyaghasználat. Ugyanazon szék, különböző színekben. Ettől eltérni lehet, de ilyenkor érdemes szakértő segítségét kérni, hogy a végén elégedettek legyünk az eredménnyel.
Egy jól elképzelt és megvalósított kompozícióval tökéletes hatást tudunk elérni. Bevállalós, formabontó, egyedi.
Legyünk azonban óvatosak! Ha túlzásba visszük, akkor a végén épp ellenkező hatást válthatunk ki.
Színek tekintetében én itt is azt javaslom, hogy maradjunk a lakberendezés alap színeinél: fehér, szürke, fekete, barna, fémek és fák. Ha ettől eltérő színt választunk, akkor egy elegendő lesz, mert ezt később, amikor már meguntunk, vagy csak változtatni szeretnénk, könnyen cserélhetjük.
Ilyenkor érdemes a kiegészítőket ezzel a színnel összehangolni, ily módon kiemelni, hangsúlyozni.
Ha ugyanannál a színnél maradunk, akkor a formák végtelen tárházából válogathatunk. Tökéletes a hatás, mégsem unalmas, hanem változatos.
Ha vendégségbe gyerekeket hívunk, akkor pedig hosszabb időre lekötjük őket azzal, hogy eldöntsék, ki melyik székre ülhet!
Szeretjük a szimmetriát. Így vagyunk „kódolva”. A sorminta szép. Az ikrek helyesek.
Egyforma poharakat teszünk az asztalra. Egyforma tányérokat. Ha eltörik egy a készletből, megsiratjuk.
Így van ez a székekkel is az asztal körül.
Vagy mégsem?
Van benne valami. Karaktere van, stílusa. Múltat idéző.
Kis földalatti. Dübörög az alagútban, már látom a fényét a kanyarban, nagymamám fogja a kezem.
Állatkertbe megyünk. Az úton vattacukrot kapok.