Könyvespolc

Könyvespolc

Tároló… Porfogó… Vagy mégsem?

Felejtsük el a régi felfogást, és hangsúlyozzuk ki.

Válasszunk egyedi stílusú, szemet gyönyörködtetően különlegeset. Szabálytalanságával, vagy épp mértani formáival magával ragadót.

Legyen lakásunk dísze, és még a port is szívesen fogjuk törölgetni róla!

Annyira szeretem, hogy ma már ezer és ezer féle könyvespolc közül lehet választani. Színük, formaviláguk, stílusuk, méretük végtelen variációban megtalálható a boltok kínálatában. 

Tudom, hogy amikor sorra vesszük a szükséges bútorokat, akkor sokszor a sor végén kullogva, vagy épp elfelejtve, „Ja, és kell még egy polc a könyveknek!” megjegyzéssel kísérve kerül fel a vásárlási listára. Pedig ennél sokkal fontosabb szerepet is tulajdoníthatnánk neki, ha egy kicsit más szemmel néznénk rá.

A könyv érték. Persze az e-book korában egyre inkább háttérbe szorulnak. Régen a metrón könyvet, újságot olvasó embereket láttunk, ma már alig. Mindenki a telefonját tartja a kezében. Félek hiú ábránd csak, hogy ilyenkor letöltött formátumban könyvet olvasnak… Jó esetben híreket, vagy egy tartalmas blogot…

Ó, pedig a könyvnek lelke van, illata, története (a benne rejlőn kívül is)… Szeretem, amikor kinyitok egy könyvet, és nagymamám gyöngybetűivel bele van írva, hogy kitől kapta és mikor. Vagy éppen ő maga adta valakinek. Nézegetem a dátumot, eszembe jut egy-egy személy, történet.

Ezt szeretném továbbadni a gyerekeimnek is. Ezt az érzést.

És ezek még „csak” a könyvek. Nem beszéltünk még azokról a számunkra fontos tárgyakról, kis relikviákról, amik szintén a könyvespolcunkon kapnak helyet. Emlék egy utazásról, egy kis szobor… Karácsonyi ajándék egy kedves ismerőstől, aki még mindig az életünk része, vagy már csak ritkán találkozunk vele, mert elsodort az élet, de mégis fontos helyet tölt be a szívünkben. Emlék valakitől, aki már nincs köztünk. Egy fénykép, régi keretben. Vagy éppen újban.

És itt jön a csavar. Tegyük ezeket a tárgyakat modern polcokra, trendi design bútorokra, engedjük, hogy megtöltsék őket élettel. Tőlük lesz a modern egyszerű formákkal, letisztult vonalvezetéssel, semleges színekkel rendelkező bútornak lelke. Hangulata. Ettől lesz az otthon része, szerves eleme. Nem kiállítási darab, hanem BÚTOR, a szó nemes értelmében.

Sosem értettem azt, aki azzal érvel, hogy nem vesz ilyen-olyan (pl. IKEA) bútort, mert mindenkinek olyan van. Persze, amíg haza nem viszi. Amíg nem személyesíti, amíg nem tölti meg a saját életével. Mert onnantól kezdve - bátran kijelenthetjük, hogy - nincs két egyforma!

Végül még egy kevésbé visszafogott bútor, csak a szépsége kedvéért.

Most még üres, de én már képzeletben megtöltöttem a tárgyaimmal… Önök jönnek!